Siposs Viktória, Tisza programvezető

	Látkép a Tóaljára Fotó: Siposs Viktória

Nagykörűnél a szabályozás előtt több nagy kanyart tett a Tisza. A régészeti leletek tanúsága szerint a mai Nagykörű környékén az ármentes magasparton már a honfoglalást megelőző időkben emberi település alakult ki. A község monostorát a feljegyzések először 1212-ben említik.

A Tisza szabályozásakor három átvágást végeztek: 1847-48-ban, 1856-ban és 1934-ben. Az egyik - később anyamederré nagyon nehezen fejlődő - átvágáshoz a falu jelentős részét lerombolták. A Nagy-Foki vízrendszert elgátolták, és az a mentett oldalra került. Bár az egykori medrek és tómedencék ma is fellelhetők, rehabilitációjuk ma már nehéz feladat lenne. Egy kisebb fok és a hozzá tartozó ártéri tó viszont a hullámtéren maradt, ezért ez könnyebben feléleszthető.

Ez az Anyita-fok és a hasonló nevű tó, amely a Tóaljának nevezett hullámtéri öblözet mélyen fekvő részeit foglalja el. A szabályozások után a területet szántóföldként igyekeztek hasznosítani, de a nedvesebb időszakban rendszeresen megjelenő víz ezt lehetetlenné teszi. A mederhez közelebb eső magasabb homokos területeken (a térképeken Homokszigetnek nevezik) ma is virágzik a zöldség­ és gyümölcstermesztés, az ősi gyümölcsfák (főleg körtefélék) jól bírják az árvizek elöntéseit is.

A WWF által támogatott Tóalja Rehabilitációs Program keretében a hosszú vízborítás miatt kipusztult nemesnyaras helyébe természetszerű erdő kerül. Az elgyomosodott szántóföldekből magyar szürke marhák segítségével értékes legeltetett gyepterületek alakíthatók ki. Ehhez meg kell teremteni a természetszerű vízgazdálkodás feltételeit is, ami műszaki beavatkozást is igényel. Az Anyita-fok revitalizálásával a főmeder és a tómedence rendszeres és szabályozható kapcsolatát alakítjuk ki.